Zalakaros

Júliussal folytatom nyári beszámolómat. Negyedikén hosszú útra indultunk, Zalakaros volt az úti cél. Mert a nyár pancsolás nélkül nem telhet el.Hét közepe volt, így az autópályán nem volt nagy forgalom, gyorsan odaértünk. Mivel a szoba elfoglalásáig bőven volt még időnk, így némi kaja után néztünk.

Választásunk a La’Mar Grill Restaurant & Pizzeria -ra esett. Hát öreg nyúl fejem régen nem evett már ilyen fenségeset. Minden erre tévedővándor nyúlnak jószívvel ajánlom. Kaja után a desszertet is kérjétek, javaslom a „Creme Brülé” Katalán krémet vanília fagylalttal.

Szállásunk a Hotel Vital-ban volt.

Nem először jártunk itt, remek kis szálloda. Aki nem szereti a nagy szállodák tumultusát jól érzi majd itt magát. Kényelmes nagy szobák, közel 600 nm-es nagy wellness.

 

A játszószoba viszont pici, levegőtlen. Nem is értem ki gondolta azt hogy jó helye lesz az alagsorban a konditerem mellett.

Sajnálatos hogy fagyit vagy jégkrémet nem lehet kapni, lehet egyedüli nyúl vagyok aki hiányolta? Ezektől eltekintve minden adott volt egy jó kis kikapcsolódáshoz.

Érkezéskor üdvözlőitallal kínáltak, almalé és pezsgő közül lehetett választani. Némi zavart okoztam amikor a pezsgőmet ásványvízre akartam cserélni, de hát a nyulak nem isznak alkoholt. Azért némi tanácstalanság után megoldották.

 

Négy éjszakát töltöttünk el a szállodában, remek volt minden. Sokat fürödtünk , volt séta a városban, és három kirándulásra is elmentünk.

A város a már megszokott hely, aránylag rendben tátva. A kiszáradt tó meder kiábrándító, nem tudom mikor akarnak kezdeni vele valamit. A játszőtér is látott szebb napokat, karbantartásra nem sok pénzt költenek. Ez meglátszott a tanösvényen is.

Első nap az Ágnes-laki arborétumba mentünk el.

Ez egy izgalmas nap volt számomra mert elvesztem! De kezdjük az elején. A tippet dendromán ismerősömtől kaptam, valószínűsítette hogy tetszeni fog az arborétum. Nem beszéltük át a pontos elérhetőséget, ami hibának bizonyult. A leírás és a navigáció segítségével Iharos településen zsákutcába futottunk. Az út földút lett, majd lassan szinte az sem, mindez egy kisebbség lakta részen. Megfordulni nem tudtam, így tolattam , miközben a házból kisereglő aprónép, és nagyobb nép érdeklődve szemlélt. Mintegy km-es tolatás után tudtam megfordulni. A település központjában érdeklődtem és megtudtam a 61-es főútról van egy aszfalttal burkolt bekötőút.

Így visszafordultunk, túlhajtottam, ismét kanyar, és végül meglett. A lehajtónál állt két autó meg egy traktor, gondoltam megkérdezem jó helyen járok-e. Kiszálltam, mire fejvesztve menekültek, erdészeti autó egyik irányba, másik főút felé, de a traktort elértem. Megtudtam, jó az irány. Egy 10 perces autózás után megérkeztünk a vadászházhoz, ahol a bejárat van. Némi keresgélés kiabálás után előkerült a házigazda, és mondta nyugodtan menjünk csak körbe.

Az arborétum inkább egy kellemes séta, különleges látványt, fotótémát nem kínált.

A nagy nézelődés közben egyszer csak azt vettem észre egyedül maradtam. Nagyon megijedtem, azt hittem örökre itt maradok.

Szerencsére észrevették hiányomat és keresésemre indultak. Először apa elszaladt mellettem, „Tapsi, Tapsi hol vagy” kiabálta. De jött anya Vikivel, ők észrevettek. Nagyon megörültünk egymásnak. Megfogadtam soha nem maradok le bámészkodni.

Második kirándulásunk a Kápolnapusztai bivalyrezervátumba vezetett. Itt található hazánk legnagyobb látogatható bivalyállománya.

A belépőjegy nem drága, felnőtt 800 gyerek 500. És ha itt jársz semmiképpen ne hagyd ki a lovaskocsizást. Ez a rezervátum olyan részeire visz be amik gyalogosan nem látogathatók. A bivalyok így szó szerint testközelbe kerülnek. Fantasztikus élmény volt.

Sajnos itt is érezhető a karbantartás hiánya, a kilátó jelenleg nem látogatható. És persze itt is van játszótér, ahol lehet ugrálni egyet. A kirándulás végén nem maradt ki a jégkrém evés sem. És várt a délutáni fürdőzés a szállodában.

Harmadik nap a Fenyvespuszta állatsimogatót és Kányavári-szigetet kerestük fel.

Ha a Kis-Balatonnál jársz, érdemes meglátogatnod az állatsimogatót. Ez egy családi vállalkozásként, önerőből üzemeltetett hely az egykori téesz major területén.

Gyerekeknek felejthetetlen élmény a sok állat közelsége. És lehet simogatni, etetni. Rengeteg nyúllal is találkoztam, igaz őket is jobban érdekelte a kaja mint a pöttyös fülem.

A Kányavári-sziget bekötőútja az állatsimogató bejáratával szemben van, így könnyűszerrel össze lehet kötni a két hely meglátogatását.

A szigetben most sem csalódtunk, gyönyörű volt a táj, Egy kellemes séta után kicsit fáradtan értünk szállásunkra, de a fürdőzés felfrissített.