Sárvár – Balatonfüred

Egy szombati napon nagy pakolás után útra keltünk. Utazásunk első célállomása Sárvár volt. Szinte végig autópályán, kis forgalom mellett tudtunk haladni.

Több mint kétórás autózás után megérkeztünk szálláshelyünkre a Hotel Viktóriába. Másodszor voltunk itt, mindenkinek jószívvel ajánlom. Elhelyezkedtünk a szobában, majd egy hamburger büfében megebédeltünk. Az ebédet egy fagyival koronáztuk meg. Anya nem mert enni, mert még előttünk volt a délután.

Rövid pihenő után az arborétumot néztük meg. Kellemes séta volt a nagy fák árnyékában. Rendezett, szép kis arborétum. Ha Sárváron jársz érdemes felkeresned.

Vacsoránk a szállással szemben lévő Neo étteremben volt. Természetesen nem maradhatott ki az esti séta sem. A téren lévő színes szökőkút szép látvány, és a vár is szép kivilágítva.

Másnap reggeli után a Jeli arborétumba indultunk, hiszen utazásunk egyik célja olt megnézni a rhododendron virágzást. A virágzás első felét kaptuk el, de így is sok szép virágot sikerült megcsodálni. Azért vannak elhanyagolt részek is, a tó például siralmasan nézett ki. Víz alig volt benne, egy koszos pocsolya kinézete volt.

Visszatérve Sárvárra megebédeltünk, majd a vár következett. A vár szép állapotban van, de kihasználatlan. Hiába a négynapos ünnep, meg hétvége a kiállítás nem volt nyitva. És egyáltalán nincs semmi benne. Ha valaki járt már Fűzéren, Sümegen, Egerben vagy Szigligeten másra számít. De itt van egy vár a város közepén, és nem kezdenek vele semmit. Értem én fürdőváros, de akkor is. Hogy feldobjuk a napot, Viki kívánsága szerint elmentünk városnéző vonatozni. A kis vonat mintegy 50 perc alatt körbejárja a várost. Igaz kevés a látnivaló, de hát ilyen egy csendes kertváros. Vonatozás után jólesett a limonádé és nem maradt ki egy kis pancsolás sem a szökőkútban.

Az esti vacsora már nagyon jólesett, és egy rövid séta után a szállásra mentünk, mert másnap tovább kellett mennünk.

Áttettük szálláshelyünket a Balaton partjára, de előtte megálltunk a Folly arborétumban.

Többször nézegettük túrák szervezésekor, de valahogy mindig kimaradt. Dendromán ismerősöm, Torma Zoli bácsi is ajánlotta , így tervbe vettük. (honlapja itt érhető el:  http://tzarbor.hu/ ) És nem bántuk meg. Kicsi, de szép arborétum, gyönyörű kilátással. A gyantás cédrus mindent vitt a kilátás mellett. A kirándulás végén ettünk egy remek jégkrémet is. Ha a Balatonnál jársz, és szereted a kirándulást, ne hagyd ki ezt a remek helyet. A fel és levezető út szűk, autóval óvatosan.

Tovább autóztunk Balatonfüredre, ahol következő szálláshelyünk várt,  a Hotel Annabellában.

Egy szebb napokat is látott szálloda, erősen retro, több helyen lepukkant belsővel. Előnye hogy a Balaton partján van, hátránya számos. De hogy egy ekkora szállónak nincs egy normális játszótere vagy játszószobája az mindent elárul róla.

Megérkezés után ebédeltünk. Választásunk sajnos a Bella étteremre esett. Hogy miért sajnos? Rendeltünk egy zéró kólát és 2 citromos teát. Némi morgolódás és mintegy 15 perc után meg is érkezett. Persze a tea barackos volt. Viki sültkrumplija sosem érkezett meg. A gulyásleves csésze helyett nagy adag volt. Még ettem a gulyáslevest mikor érkezett a két rántottsajt, így az egyiket visszavitte a pincér. No ez sem érkezett sosem vissza. Egy ismételt 15 perc tétlen várakozás után bementem fizetni, ahol persze ki akarták számlázni mind a két sajtot. Némi határozott fellépés után ezt nem számolták fel. Amíg ott voltunk többen felálltak, mert 15-20 perc után nem kaptak semmit. Úgyhogy éhes vándor, kerüld el a helyet ha jól akarsz lakni.

A séta a Tagore sétányon kellemes volt, bár az öreg fák már elég rossz állapotban voltak. A játszótér viszont jó volt, sokat ugráltam Vikivel. Vacsora a szállodában volt. Egy kicsit azért furcsa volt hogy 40 perccel zárás előtt már kezdték leszedni az asztalokat. Az italos pincér sosem ért az asztalhoz, a víz adagoló pedig nem működött.

Reggeli után a Koloska-völgybe látogattunk el. Egy remek kirándulóközpont van itt, és ráadásként van egy pici vadaspark. Érdemes meglátogatni ha erre jársz.

Kirándulás után hajókázni indultunk. Választásunk a Kisfaludy lapátkerekes hajóra esett. Nagyon szépen fel van újítva, mindenkinek ajánlom.

Az alsó szinten múzeum, régi korokat idézve.

Azt sajnálom csak hogy láthatatlanok voltunk. A pincér körbejárt, mindenkit megkérdezett, csak mi nem kaptunk üdítőt. Ez picit dühítő, nem üdítő.

A kikötőből visszafelé nem maradhatott ki a játszótér sem ahol szép lassan ránk esteledett.

A vacsora rendben volt, a teríték leszedése is idő előtt megkezdődött! Gondolom ez az elvárás a szálloda vezetőitől. Aludtunk egy jót nem gondoltam hogy a reggeli veri ki a biztosítékot. Lementünk reggelizni. Nem volt kenyér. Szóval nem a friss répa, az osztriga vagy a kaviár hiányzott hanem a kenyér. 17 percet vártunk.

Érdeklődésemre a felszolgáló mondta csak rozsos van. Az sem volt sok, viszont jó száraz volt. Azt sem tudták ki a felelős vezető, és hol található. A recepció megtalálta. Annyit tudtam meg legyek megértő hogy nincs kenyér, mert problémáik vannak. Panaszomra a mai napig nem érkezett semmi válasz. Azt javaslom minden nyúlnak, és a nyulak ismerőseinek, kerüljék messze el az Annabella Hotelt Balatonfüreden!

Hazafelé forgalommentes és nyugodt volt az út. Volt mit mesélnem a fiúknak.