Nyári mesék – Pilismarót

Nyaralásunk második felvonása Gergőék és Anna kutya részvételével zajlott. Ennek megfelelően kutyabarát szálláshelyet kellett keresni. Választásunk a pilismaróti Vár-lak Vendégházra esett. Mivel délelőtt még volt elintézni való, így dél elmúlt mire elindultunk. Ennek ellenére Szentendrén elég nagy dugóba futottunk bele. Ezt leszámítva eseménytelen volt az út.

A szálláshely egy mellékutcában van, minden olyan mint a leírásban van.

A konyha nagyon jól felszerelt, emeleten 3 szoba van, földszinten nappali és még egy szoba. Mindkét szinten külön fürdőszoba. A kert hatalmas füves, a sütögető melletti fészerben is van hűtő.

Egyedül a kerti csap hiányzott a tűzrakó mellől, így a vizet edényekben kellett kihordani és a mosogatás is kicsit macerás volt. Az esti sütés főzés irányítását átvette Gergő, és azt kell mondjam jó kajákat csinált.

De lássunk néhány képet a vendégházról.

Három nap, három kirándulás.

Első napon az Esztergom melletti Búbánatvölgyet kerestük fel.

Nagyon kíváncsi voltam a helyre, mert valahogy mindig kimaradt barangolásaim során. Körbesétáltuk a tavat, nagyon szép. Remek fotók is készültek. Felkerestük még a Majális forrást is, kellemes erdei séta volt.

A tó partján egy szép látogató központ van, és mivel eléggé megéheztünk a séta során le is ültünk ebédelni. Bátran ajánlom mindenkinek, jó a kaja.

Második nap a Duna partot kerestük fel.

A révhez mentünk, a terv az volt hogy végig sétálunk a Duna parton. A rév egyébként csak hétvégén közlekedik, tudomást sem véve a nyári szezonról.

Azt kell mondjam, csalódás volt. A környék eléggé lepukkant szocreál stílusú.

Az egész hely szebb napokat látott. Hiába volt főszezon példáiul a rendkívül jó helyen lévő Duna-liget ödülő is zárva volt. Elnézve a kiadó bódékat és a gondozatlan, szemetes környezetet nem is csodálom. Elindultunk a parton de hamar véget ért az ösvény, egy kerítésbe ütköztünk. Így visszasétáltunk az autóhoz, azzal mentünk át a hajótemetőhöz.

Itt lázas munka folyt, valakik bőszen bontogatták a hajókat. Nem tudtam mennyire hivatalos a dolog, így igyekeztük elkerülni őket. Az öböl felől azért elég jó fotókat lehetett készíteni. Sajnos a magas vízállás miatt nem tudtunk lemenni a partra. Ezzel együtt ez legalább látványilag is feldobta a napunkat.

Elérkezett az utolsó nap, egy erdei kirándulásra indultunk.

A faluból kifelé menet egy zsákutcába futottunk, de egy pici kerülő után már ki is értünk az erdőbe. Ennek külön örültem, mivel a település összes kutyájának ugatása kísért bennünket. Nagyon nem szerethetik a nyulakat.

Az út hamarosan bekanyarodott ez erdőbe, és letérve az erdei ösvényre erős kaptató következett. Rá kellet jönnöm már nem bírom úgy a kaptatókat mint régen. De azért ha lassan, kifulladva is de felértünk.

Innen az út egyenesen kanyargott, majd balra letérve ereszkedni kezdett a Duna felé. Sajnos egyetlen hely volt csak ahol némi panorámát tudtunk fotózni. Ezzel együtt egy kellemes erdei séta volt.

Úton hazafelé még reménykedtünk benne hogy a Faház söröző nyitva lesz, de hiú remény volt. Pedig egy jó jégkrém jólesett volna.

Másnap reggeli után elindultunk hazafelé, búcsút intve Gergőéknek és Anna kutyusnak.