Nyaralás! Magas Bakony erdeiben

Nyaralásunk második részének helyszínéül Bakonybélt választottuk. Mivel Anna kutya is elkísért ide, így szálláshelyünk a Bakony Hotelben volt.

Augusztus elején gyönyörű napsütésben felkerekedtünk és útnak indultunk. Mivel a navigáció nem állt a helyzet magaslatán, így viszonylag rövid autópálya szakasz után mellékutakra vezetett.

Sebaj, így ismerd meg hazádat mozgalom keretében, rengeteg kis településen keresztül közelítettük meg Cseszneket. Itt tervezetten várfoglalásba kezdtünk. A helyszínen nagy kialakított parkoló volt, csak néhány autó állt benne. Innen rövid sétával elérhető a vár bekötőútja.

A sziklaszirten magasodó vár a Bakony leglátványosabb kirándulóhelyei közé tartozik.

Története a tatárjárás utáni időkig nyúlik vissza. A vár sokszor cserélt gazdát az idők során. A Csák nemzetséghez tartozó várat később Károly Róbert király csatolta birtokához. 1392-ben Zsigmond király a Garai főnemesi családnak adta. A vár ekkor jelentős átalakításon esett át. Ekkor nyerte el gótikus lovagvár jellegét. A Garaiak kihalása után 1483-ban a Szapolyai család tulajdonába került. A XVI. században jelentős végvárként funkcionált. 1594-ben török kézre került, négy évvel később azonban sikerült visszafoglalni.  A Rákóczi-szabadságharc idején kuruc csapatok vették be magukat és létesítettek a várban lőszer- és élelmiszerraktárt A császári seregek 1709-ben elfoglalták.

A háború végével a vár az Esterházyak birtokába került, barokk stílusú kastéllyá alakították. Az 1810-es földrengés, majd 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész tette lakhatatlanná.

A belépő nem drága, Felnőtt: 700 Ft, diák/nyugdíjas: 500 Ft. A pénztárnál lehet apró emléktárgyakat venni. És itt lehet adományokat tenni a vár kutyusának, aki kóbor várkutyából lett gazdis. Ha van lehetőséged támogasd egy kis adománnyal. A várból gyönyörű kilátás nyílik. Bőven van még felújítandó rész, de romjaiban is csodaszép.

A várból leereszkedve betértünk egy ebédre a Lovagvár Étterembe. Egyszerű de finom kaják, jó szívvel ajánlom minden éhes vándornak. Kaja után az étteremhez tartozó Mammut fagyizóba is betértünk. Egy rövidebb autóút következett szálláshelyünkig.

Első nap egy régi bakancslistás helyre indultunk. A Hubertlaki-tó sokak számára bakonyi Gyilkos tó néven lehet ismerős. A kulcsosháztól mindössze pár perces sétára található. Mi is itt parkoltunk le.

Bakonybélről egy hosszabb túrával is elérhető, vagy autóval a Pápára vezető út felől. Ha erről közelíted meg az elágazásnál lehet leparkolni. Viszont ha meg akarod spórolni a nem túl látványos bekötőút részt célszerű behajtási engedélyt kérni. Az engedélyt a Bakonyerdő Zrt.-től kell kérni, a folyamat viszonylag egyszerű. Azt figyelembe kell venni, hogy behajtási engedélyeket csak hétköznapra adnak ki. A sorompók péntek estétől hétfő reggelig zárva vannak.

A tó tényleg mintha az erdélyi Gyilkos tó kicsi másolata lenne. Az alacsony vízállás ellenére is látványos volt. Körbe sétáltuk a tavat, sikerült elég sok képet készítenünk.

Körbeérve leültünk a padoknál, és némi nasit és üdítőt elfogyasztottunk. Felfrissülve egy rövidebb körtúrára indultunk. Néhány száz méter után már magunk mögött hagytuk a kirándulókat is, sokan csak a tó miatt látogatnak el ide. A szinte érintetlen erdőben sétáltunk jó ideig. Hamarosan egy erdőirtásos rész zökkentett vissza a „civilizált” világba.

A túra végeztével visszaautóztunk a szállásra. Pici pihi és jégkrémezés után sétára indultunk a vacsora előtt.

Második napon reggeli után a Kőris-hegyre indultunk. A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb hegye, hazai léptékkel magasnak számít a 709 méteres magasságával.

A hegy csúcsán található a faszerkezetes háromszintes Vajda Péter kilátó. A kilátót 1920-ban építették, utoljára 2002-ben javítgatták. Ráférne egy komolyabb felújítás, és némi magasítás is, hiszen a környező fák alaposan megnőttek.

Picit elszomorító hogy a kilátó mellett található pihenő elég szemetes. Pedig ezt az ide látogatók dobálják szét. Hát hölgyek és nyulak, illetve urak: ezúton kérek minden vándort hogy amit felvitt a hegyre hozza is le. A szemétnek sokkal jobb helye van a szemetesben.

A kilátóból visszatérve a Pannon Csillagdát látogattuk meg. A csillagászati ismeretterjesztő centrumban van kiállítás, 3D mozi, planetárium és távcső is.

Rövid látogatást tettünk még a Bakonybéli Borostyán-kúthoz. Szépen felújítva találtuk a kápolna környékét, íme néhány fotó.

Másnap a Kerteskői szurdok felfedezésére indultunk. A szurdokot a Zircre vezető út melletti parkolótól közelítettük meg.

A séta egy kaszáló réten keresztül vette kezdetét. Sikerült is fényképeket készíteni bálákkal.

Borzasztó meleg volt , így örültünk mikor az út a fák közé ért. Védett rész mit sem számít, erdőirtásokon keresztül kanyargott az út. Ez elkísért egészen a szurdok bejáratáig.

Itt némi élelmet és folyadékot elfogyasztottunk. A szurdokban csörgedezett a Gerence-patak, amely a Marcal folyó leghosszabb folyóvize. A nyomokból látszik olykor elég nagy lehet benne a víz sodrása. A szurdok nagyon nehezen járható, rengeteg kidőlt fa van benne. Sajnos ez a látvány értékét is jelentősen rontottal.

Az út majdnem félóráig tartott a szurdokban, de így sajnos nagy csalódást okozott. A szurdokból kiérve fák között folyamatosan emelkedett az út. Az emelkedő után kiértünk a szántóra, innen tikkasztó napsütésben értünk vissza az autóhoz.

Visszatérve a szállodába némi pihenés és fagyizás következett. Este falunap volt a ide még lesétáltunk. Zene, árusok, a szokásos falunapi hangulat jól felvert árakkal.

Utolsó nap reggeli után kiköltöztünk a szobából és egy utolsó rövid sétára indultunk. Bakonybél körzetében több kisebb kilátó is van, mi az Erzsébet kilátóhoz sétáltunk fel. Innen szép kilátás van az egész falura. Búcsúzóul még készítettünk néhány képet.