Túra János-hegytől Zugligetig

Szeptember első hétvégéjén ismét a Budai hegyekbe indultunk kirándulásra, a terv János-hegytől Zugligetig tartó vándorlás volt. Busszal mentünk fel Normafáig, innen sétáltunk János-hegy felé.

Szép napos idő lévén sok kiránduló volt a környéken. Először a hely névadójánál a Normafánál időztünk el egy kicsit.

„A helyszín nevét a hajdani évszázados famatuzsálemtől, a „Viharbükktől” örökölte, mely Schodelné Klein Róza színésznőt Bellini Norma című operájának díszletére emlékeztette. Ezért a Nemzeti Színház társulatának tagja 1840-ben, amikor őt ünnepelték, hálából elénekelte alatta a Norma-áriát, ezzel tudtán kívül is megalkotva az új elnevezést, mely hamarosan átragadt a környező rétre is. A Nemzeti Színház színészgárdája ekkoriban egyébként gyakran gyűlt össze közös pihenéssel egybekötött sétára a lejtő tetején. 

A legenda szerint a lejtő tetején állt e terebélyes bükkfa, amely Mátyás király születésekor sarjadt, és több száz évig a táj jelképes részét alkotta. Gigantikus mérete és a hegytetőn való elhelyezkedése megpecsételte sorsát: nagyobb viharokban sokszor érte villámcsapás, innen származhatott eredeti neve is. 1927 nyarán végül egy villámcsapás pusztította el. „

Utunkat tovább folytatva haladtunk János hegy felé, közben több helyen elidőztünk és csodáltuk a szép panorámát. A Pilis tömbje, a Börzsöny magas csúcsai, a cserháti Szanda kettős bérce, északkeleten pedig a Mátra vonulata látható. A libegő hegyi állomásánál tartottunk egy kis mosdó szünetet. A kilátóhoz most nem mentünk fel, a zöld háromszög jelzésen indultunk lefelé. Innen túránk végéig folyamatosan lejtett az út, hol meredekebben, hol lankásabban.

Első meredekebb ereszkedés után a János-hegyi átjáróbarlanghoz érkeztünk.

A 18 méter hosszú barlang érdekessége hogy 2 bejárata lévén átjárható. Felnőtteknek és gyerekeknek is érdemes végigjárni, de azért csak óvatosan.

„A dolomitban kialakult képződményt először 1900-ban említették, majd többen foglalkoztak történetével, kialakulásával és felmérésével is. 1960-ban egy feltárás során még hematit rögöt is találtak itt, melynek vastartalma 90%-os volt. Kialakulásáról a kutatóknak nincs egybehangzó véleménye. Míg egyesek természetes kialakulását támogatják, mások azt vallják, hogy emberi kéz által alakult ki.”

Az először szerpentinesen kanyargó út laposodva érkezett meg a Tündér-hegyi kőfejtőhöz. Szépen kialakított pihenő van itt, kicsit elidőztünk a padoknál.

„A Tündér-hegyi kőfejtőben a múlt század elején még porló dolomitot bányásztak, mára kiváló pihenő- és kirándulóhely lett. A bányászott anyag felső triász korú, könnyen porló, fehér, szarukő-mentes kőzet volt. A szikla természetes alakot mutat, mászásra azonban egyáltalán nem alkalmas instabil szerkezete miatt. A kőfejtőt 1978-ban nyilvánították védetté.”

A pihenő előtti Tündérhegyi úton hatalmas sebességgel száguldottak el kerékpárosok, a sokszor ijedten félrehúzódó gyalogos turistákkal nem törődve. Mivel egy rövid szakaszon ezen az úton vezet a turista jelzés kicsit félve indultunk tovább. Nem alaptalanul. Épphogy elindultunk, lefelé egy kocogó futó közeledett amikor hallottam hogy a kanyar mögött egy kerékpáros közeleg. A kanyarba óriási sebességgel érkezett, és emiatt az út szélén szabályosan haladó kocogót elgázolta. Még neki állt méltatlankodni miért nem néz körbe a szabályos kocogó. Egy kicsit a gyalogos védelmére keltem, és finoman elmagyaráztam hogy ha kicsit óvatosabban közlekedne nem történt volna meg. Ha nincs ott a kocogó akkor a feleségem gázolja el. Mint gyalogos turista ezúttal is tisztelettel kérem a bringásokat, kicsit óvatosabban közlekedjenek az emberek között.

A jelzésen tovább haladva nemsokára a Tündér-sziklához értünk.

Pazar kilátás nyílik innen, kiváló fotók készíthetők.

„A Zugliget felett tornyosuló, 1977 óta védett ikonikus sziklát nevezték Remete-sziklának is az alatta épült remeteházról, illetve Antal-sziklának egy ott állt Szent Antal-szoborról. Németül a sziklát, vagy éppen a közvetlenül felette lévő, vele ellentétben jelentéktelen Tündér-hegyet Himmelnek, azaz Égnek vagy Mennynek nevezték, majd az 1847-es budai dűlőkeresztelő során kapta tündéri nevét az orom.

A kilátás valóban pazar: alattunk Zugliget fekszik a környező Hunyad-orommal és Fácán-dombbal, felettünk a János-hegy és a Normafa, továbbá belátjuk a Nagy-Hárs-hegy irányában a Pilis vonulatát is. A frissen felújított lépcsők melletti szikláról mindent megcsodálhatunk, a nagy kőtoronyra kimászni nemcsak értelmetlen, de szigorúan tilos és életveszélyes is.”

A turistaút további kanyargós ereszkedéssel éri el a Zugligeti utat. Innen kiépített járdán folytattuk utunkat. Az út elején vigyázzunk, az erdőből kiérő hegyi kerékpárútról elénk is beszáguldott egy kerékpáros.

Jobbra a völgyben a volt 58-as villamos végállomása, magasban a Koponyatörő szikla. Nem sokkal később leértünk a Zugligeti libegő alsó állomására, ahol véget ért mai kirándulásunk.