Törökmező

Régi adósságunknak tettünk eleget őszi első kirándulásunkkal, melynek úti célja Törökmező volt. Valamikor réges-régen ifjonti nyúl koromban már jártam a törökmezői turistaháznál, akkor nagy élet volt ott. Most a turistaház csendesebb volt. A hatalmas étterem rész is üresen várta a betérőket. Most éppen nem fogadtak el bankkártyát technikai okok miatt, így a legtöbben az ajtótól vissza is fordultak. A kiírás papírja nem tűnt újnak, így valószínű nem mai napon keletezett a technikai probléma. Szintén felirat hirdette hogy a WC használat csak fogyasztó vendégek számára ingyenes. Egy darabig ácsorogtunk a bejáratnál hátha erre téved egy unatkozó alkalmazott. A konyhából hangos beszélgetés, nevetgélés hallatszott ki. Elunva az ácsorgást elmentünk a mosdóba, majd távoztunk.

Közben azon töprengtem hogy miért van az hogy itthon nem üzemel semmi normálisan. Ausztriában minden hüttében kedves barátságos kiszolgálás fogad, nem érzi azt az ember hogy szívességet tesz a vendéglátós. A reklámokból hallani mennyi mindent tesznek értünk a vállalkozók, úgyhogy legyünk hálásak amiért elviselik a vendéget.

A pici állatpark nyitva van, és ingyenes. Meg kell állapítani ez is látott szebb napokat. Tettünk egy rövid erdei sétát, a Havanna-forrás érintésével elsétáltunk a halastóhoz.

Hazafelé még megálltunk a törökmezői réten ahol éppen virágzott az őszi kikerics. Csodálatos látvány, érdemes ősszel felkeresni.