Sóstó Székesfehérvár

Az esztendő első kirándulása ismét egy bakancslistás hely lett, Sóstó Székesfehérvár. A télies borongós idő nem szegte kedvünket, így reggeli után elindultunk. Az autópályán gyér volt a forgalom így aránylag gyorsan odaértünk.

A Sóstó tanösvény keleti kapujánál lévő parkolót választottuk, mivel itt található a Sóstó Vadvédelmi Központ látogatóközpontja. A pénztáros srác örömmel kalauzolt végig a belső termeken ahol a központ állatkórháza is helyet kapott. Ha erre jársz mindenképpen térj ide be, érdekes, és elkel a támogatás is nekik.

„A gyógyítás és nevelés célja a természetbe való visszaengedés, amit hosszas bel-és kültéri rehabilitáció előz meg. A tartós sérülés miatt vissza nem engedhető állatok a lehető legjobb körülmények között élnek, és testközelből be is mutatjuk őket. A nyitott üvegfelületeken keresztül betekintést nyerhetnek a látogatók a kezelés folyamataiba is.”

A központ megtekintése után elindultunk a tanösvényen a tó körbejárására. Az út szépen leszórva faforgáccsal, így nem kellett sárban dagonyázni. Mivel bőven volt még időnk így a hosszabb utat választottuk, amely a homokánya részt is megkerüli. Kiépített gyurgyalag les is van, ahonnan jól lehet fotózni a fészkelő madarakat. Persze egy nagyobb teleobjektív szükséges a gépre. Most üresen állnak a löszfalba fúrt fészkek, a lakók Afrikában nyaralnak éppen.

A tónál is több kialakított madárles van, a legnagyobb Tavirózsa sétánynál. Két fa kilátó is van, a kisebb a Bíbic les, nagyobb pedig Kócsag Torony névre hallgat.

Próbáltunk feljutni a stadionnál lévő Sóstói Kilátóba is, de a kapu nem nyílt gombnyomásra. Felhívtuk a kihelyezett táblán lévő telefonszámot, ahol a segítőkész srác közölte meccs napokon biztonsági okokból nem engedélyezett a látogatás. Valószínű óriási kockázatot jelenthetne ha látogatható lenne. Mi délután három órakor voltunk ott, a mérkőzés pedig este kezdődött.

Ezzel együtt nagyon tetszett a hely, elhatároztuk jó időben még visszatérünk ide. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, nem fog csalódni a helyben.