Sirok

Júliusi kirándulásaink sora a Mátra keleti szélére a Tarna-folyó melletti Sirok településre vezetett.

„A település szláv eredetű névének jelentése: széles, mely utal a Tarna-völgyének kiszélesedésére, ahol a település létrejött. Első írásos emléke Sirák formában 1302-ből származik, mely azért érdekes, mert a várat már 1267-ben említik források.”

Egy hosszabb autózás után kissé borongós időben érkeztük meg. Már szinte meg sem lepődtem hogy a parkolásért fizetni kell, de azért az ezer forintot kicsit túlzónak tartom. Mosdó, WC véletlenül sincs, azért ennyi pénzért elvárható volna. Úgyhogy ha sürgős a dolog irány a fák közé, vagy fel a várba. Mi az utóbbit választottuk.

A várba szépen felújított út vezet fel, az út mentén ajándékárus ahol üdítő, fagylalt is kapható.

A várbelépő nem olcsó, felnőtt 2500 diák 1250 forintba kerül, családi jegy nincs. Ezzel együtt azt gondolom aki teheti mindenképpen menjen be a szépen felújított várba.

A vár története a tatárjárás koráig nyúlik vissza.

„A várat a tatárjárás után építette a Bodon család. Károly Róbert királyi várrá nyilváníttatta, várnaggyá pedig Kompolthy Imrét nevezte ki. 1331-ben egy cseh vitéznek adományozza a tisztséget. 1337-ben ismét királyi birtok, Zsigmond király kijavíttatta a várat és elzálogosította Domoszlai Miklós alispánnak. 1388-ban a Tari család váltotta ki a várat a zálogból és megkapta királyi adományként.

1465-ben a család utolsó sarja Országh Mihály nádornak és sógorainak, Kompolthy Miklósnak és Vencelnek adományozta a várat. A Pásztói család pert indított ellenük, ugyanis a többi birtoknak ők voltak a zálogtulajdonosai, de a pert elvesztették. Mátyás király adománylevelet bocsájtott ki, melyben 1475-től az Országh családot nevezte meg a vár jogos tulajdonosaként. Közel száz éven keresztül birtokolták is a várat.

Az 1596-os mezőkeresztesi csatavesztés utána a török sereg Sirok felé vonult, melynek hírére a magyar védők elhagyták a várat. A törökök harc nélkül vonulhattak be a várba. Az erődítés 1686-ig volt török kézen. A vár visszavételéről, a harcokról nincsenek adatok. Ami biztos, hogy 1686-ban királyi tulajdonba került. 1693-tól több család is birtokolta a várat, a Rákóczi szabadságharc idején Rákóczi oldalán töltött be védelmi szerepet. A szabadságharcot követően elvesztette stratégiai jelentőségét, így 1713-ban több várral együtt felrobbantották.”

A Mátra legnagyobb legjelentősebb vára volt. Érdekessége hogy vulkáni csúcsra építették, a vár alatt komoly sziklába vájt járatrendszer van. A várat tényleg szépen felújították, érdekes kiállítás található benne. Az elénk táruló panoráma pedig csodálatos.

A vár megtekintése után nem hagyhattuk ki a közelben található Barát és Apáca-sziklát.

A tájból kiemelkedő különös formájú andezit sziklák már a várból is jól látszanak. Innen távolinak tűnnek, de a valóságban közel vannak. Legkönnyebben az országos kék jelzést követve, kis kaptatás után érhető el.

„A Pap-kő hegygerincén kiemelkedő, különleges formájú, 6-8 méter magas andezit sziklákat Bálványköveknek is nevezik. Olyan népi elnevezései is vannak, mint Törökasszony és a szolgáló, vagy egyszerűen Kőembereknek is hívják a sziklaképződményeket. Ismertebb nevük pedig a Barát- és Apáca-szikla, utalva a természet alkotta formájukra, ami a Siroki várból is jól látszik.

A legenda szerint egy barát és egy apáca végzetesen egymásba szerettek. A bűnös szerelmesek elhatározták, hogy a szikláról leugorva véget vetnek életüknek, az ugrás pillanatában azonban kővé változtak.”

A laza anyagba óriási vulkáni bombák hullottak, és beágyazódtak. Az ellenállóbb, keményebb vulkáni kőzetek az alattuk levő puhábbakat megvédték az erózió pusztításától, és így alakultak ki

Tovább haladva a kék jelzésen érjük el a Török asztalt. Felkapaszkodva rá csodálatos látvány tárul a szemünk elé a Bükk irányába. Picit elidőztünk itt mielőtt haza indultunk.