Réce tanösvény Apaj

Beköszöntött az ősz. Első kirándulásunk úti célja Apaj volt. A Réce tanösvény leírások szerint remek madár megfigyelő hely.

Borongós időben érkeztünk meg a kiinduló pontra. A kilátóig még bizakodva sétáltunk, csapatokban érkeztek a madarak a rétre. Az út mellől egy nyuszi ugrott fel és sietve távozott.

Egyszer csak elkezdett csepegni az eső, és egy varázsütésre elbújt minden madár. Elsétáltunk a tanösvény végéig, ahol rövid időre be kellett húzódnunk a magasles alá mert a csepegés záporba ment át. Az időt kihasználva némi nasit és üdítőt fogyasztottunk el.

A zápor amilyen gyorsan jött úgy el is ment, bár a borongós idő maradt. Ott tartózkodásunk felkeltett a távolabb legelésző bivaly csorda érdeklődését is. Annyira hogy szép lassan egészen közel jöttek. A vezér egészen előre jött és onnan próbálta kifürkészni szándékunkat. A csorda picit hátrébb várta a fejleményeket.

Búcsút intve a bivalyoknak visszasétáltunk az autóhoz, de egyetlen madarat sem láttunk.

Hazafelé még megálltunk a dabasi Szent Jakab sétánynál. A nagy szárazság szinte teljesen tönkretette a helyet. A tó helyén száraz meder fogadott. Borzasztó volt látni így a helyet.

És amit nem a természet azt az emberek teszik tönkre. Értelmetlen rombolás nyomai mindenütt. Szétvert korlátok, eldobált szemét mindenütt. Út mellé ledobott pelenka.

Kedves anyuka, tényleg szép látvány ez így? Otthon a kertjében is így szétdobálja a kakis pelenkát?

A kilátóba is felmentünk, de nem tudtunk sokáig itt leni. Két hölgy három hatalmas kutyát hozott fel a létrákon. Az egyik kutya nyüszített is, vélhetőleg félt. Persze fent is ugráltak , odajöttek hozzánk is. Értem én hogy nem bánt, hiszen ezt mondogatták, de miért nem lehet elfogadni hogy valaki nem szeretne idegen kutyákkal barátozni? Esetleg valaki félhet is tőlük.

Miután lejöttünk a csatorna mellett sétáltunk végig. Ebben is elég kevés víz volt. A Duna-völgyi főcsatorna zsilipjénél fordultunk vissza. Már sötétedett mikor visszaértünk a parkolóba.