Nyár zárása a Budai várban

Gyorsan repültek a napok, lepergett a nyár és ezen a szombaton már elérkezett augusztusi utolsó programunk, nyár zárása a Budai várban. Augusztus vége lévé már érezni lehet az érkező őszt, a nap is kicsit másképpen süt. Fotós sétára indultunk a Budai várba. Ekkor még nem sejtettük hogy egynapos kirándulásunk kétnaposra bővül.

A várba közlekedő busszal most csak a Bécsi kapu térig mentünk fel. Innen gyalog indultunk az Esztergomi rondella érintésével végig a Tóth Árpád sétányon. A Budai hegyek felett sötét felhők gyülekeztek, és mire a sétány végére értünk már fölénk is értek. A kezdetben csak szemerkélő eső záporba váltott át, így a Mátyás kút melletti átjáróba húzódtunk be. Jól is tettük mert néhány perc múlva a zivatar fölénk ért. Orkán erejű hideg szél, felhőszakadás. Bő fél óra elteltével csendesedni kezdett a vihar. Egy picit még vártunk, és úgy döntöttünk hazaindulunk.

Vasárnap reggel szép napos idő ígérkezett, így visszaindultunk a várba befejezni előző napi sétánkat. A várban sétálva indig akad valami fotótéma, így most is sikerült sok képet készítenünk.

Kora délután volt még mikor befejeztük vártúránkat, így a városliget felé vettük az irányt.

Busszal leereszkedtünk a várból, majd metró és földalatti kombinációval gyorsan átértünk a ligetbe.

Elsétáltunk az 56-osok terén lévő Szabadságharc emlékmű mellett. Nem egy szokványos alkotás. A szobor harmadáig be lehet menni az oszlopok közé, így az alkotás részévé válik az ember.

„Az emlékművet 2006 október 23-án 19 óra 56 perckor avatták fel az egykori Felvonulási téren (ma 56-osok tere). Az emlékmű tervezésének kiindulópontjai azok a közismert fotók voltak, amelyek az 1956. október 23-án a Műegyetemtől a Bem szoborhoz tartó egyetemistákat ábrázolják. Az egymásba karoló, egymásban megbízó embereket, a közösség erejét jelképezi az ékhez hasonló forma.

Az emlékmű a Városliget határán helyezkedik el. A liget felőli oldala egy, a korabeli utcákat felidéző tér, az „emlékezés tere”, amely alkalmat ad a személyes, elmélyült emlékezésre. Innen emelkednek ki a rusztikusan rozsdás, embermagasságú vasoszlopok, amelyek közé a mű harmadáig be lehet lépni. Így a néző részévé válhat az oszlopok által jelzett közösségnek, megkeresheti önmagában azt a lehetőséget, amely 56-ban átlagembereket hősiességre késztetett, s amely emberi természetünknek ma is része.

Ahogyan a vasoszlopok tömeggé sűrűsödnek és egységbe olvadnak, úgy magasodnak, fényesednek és válnak kifent élű kemény nemesacél ék tömbbé, amely felhasítja a Felvonulási teret (a mű részére megtartott szakaszát), megjelenítve ezáltal a sztálinista diktatúrát megdöntő forradalom erejét, valamint megidézve a Sztálin-szobor ledöntésének e helyszínen lejátszódó ikonikus eseményét.”

És ha már itt jártunk megkerestük Kolodko Sztálin csizmája miniszobrát is. A valamikor itt álló tribün és a rajta lévő csizma pontos másolata ma a Memento parkban tekinthető meg.

Sétánkat a Városligeti tónál fejeztük be. A lemenő nap fényében a tó parton ülve búcsúztunk a nyártól.