Máriabesnyő

Régi bakancslistás tervem volt ellátogatni Máriabesnyőre. 40 évvel ezelőtt jártam itt utoljára, akkor harmadikos gimnazista voltam. Az aszfaltos parkoló talán kicsit nagyobb lett, és a székelykapu is felújításra került. Sőt az eredeti feliratok is visszakerültek rá.

A hatalmas fák alatt a Nagyboldogasszony Bazilika felé vettük az irányt. A templom és udvara szépen felújítva. Nyoma sincs az omladozó épületnek.

Valaha az oldalsó papi lakásoknál volt a tornaterem. Emlékszem a dohos folyosóra ahol csendben kellett végigmennünk hogy ne zavarjuk a lakókat.

Kanyargós úton értünk fel az iskola épületéhez. A kis ösvénynek, amely átvágta a kanyarokat, már nyoma sincs. Csendben álltam az épület előtt, amely egyébként szintén átesett felújításon. Becsuktam a szemem, és mint egy álomban újra hallottam a zsivajt, láttam a régi osztálytársakat. Sok-sok régi emlék jutott eszembe. Rég volt, tán igaz sem volt.

Visszatérve a jelen korba egy rövid kirándulásra indultunk. Autóval közelítettük meg, és átvágtunk a besnyői „kertvároson” is. Láttunk érdekes arcokat.

A valkói úton gyorsan megtaláltuk a Csörsz árok tanösvény kiindulópontját.

A tanösvény látott szebb napokat is. Információs táblák hiányoznak az amúgy is kevés látnivalót tartogató úton. A felújított pihenőnén megálltunk egy kicsit. A házikó zárva, de a tűzrakó helyek árulkodtak arról hogy szokták használni.

Különösebb látványosság nélküli, kellemes erdei sétában volt részünk.