Királyrét

Novemberi kirándulásaink sorát Királyréten kezdtük. A vonatozást most kihagytuk, egészen a központi parkolóig mentünk autóval. A királyréti tanösvényt jártuk körbe ismét, de most fordított irányba. Így a királyréti tó mellett elsétálva a Bajdázó-tóhoz sétáltunk. A tó csendes volt, igazi őszies képet festett. Innen tettünk egy rövid kitérőt a Bajdázói kőfejtőhöz. A kőfejtő már nem üzemel, de sziklamászó helyként most is funkcionál. 2020 őszén a Duna-Ipoly Nemzeti Park építette ki és adta át a mászósport szerelmeseinek.

„A kőfejtő viszonylag kisméretű, a falmagasság 10-13 m körüli. A 40 m széles falsáv közel húsz rövid utacskát tartogat. A falakat vulkanikus kőzet építi fel, vastartalmát harsányan jelzi a kövek sárga-vörös, szinte tropikus színvilága. Ez az egzotikus szín a sziklafelszökések érdekes formáival együtt teszi nagyon vonzóvá e mászóhelyet, társulva a kőbánya aljzatának széles, rétszerű jellegével. Ezért a helyszín a mászás mellett piknikezéshez is kiváló. A narancssárga sziklafalak általában kellemesen szilárdak, de azért ne számítsunk valami betonerődítményre. A bajdázói mászóutak elsősorban technikásak, valamint sok esetben boulderes jellegűek, amelyeken nem árt precízen lépegetni. A formakincs jellegzetesen kőbányás, a fejtés nyomán sziklaélek, sima táblák, bevágásrendszerek keletkeztek.”

Ottjártunkkor éppen a katlan felett kifeszített kötélen gyakoroltak. Elképesztő látvány volt az egyensúlyozó mutatvány.

Utunkat folytatva fenyvessel tarkított erdőn keresztül kanyarogva értünk vissza a parkolóhoz.