Kamaraerdő

A Kamaraerdő szintén azon helyek közé tartozik amiről sokat hallottam de sosem jártunk ott. Több útvonalon keresztül megközelíthető. Mi a 4-es metróval Kelenföld pályaudvarig utaztunk,  innen busszal folytattuk utunkat. A Kamaraerdei Ifjúsági park megállónál szálltunk le, innen nincs messze a tanösvény bejárata.

„Érdemes a T jelzéssel jelölt tanösvényt követni, hiszen 12 táblájáról megismerhetjük a környék történetét, élővilágát és geológiai szerkezetét. Az erdő fontos fafajai például a cser- és a kocsánytalan tölgy, a cserjeszintet többek között galagonyák, kecskerágók és kökények alkotják, a lombkoronák közt pedig egerészölyvet, fekete harkályt vagy épp egy őszapót pillanthatunk meg. A 4 km hosszan kanyargó ösvényt nagyjából két óra alatt járjuk végig, ha minden állomást útba ejtünk. A legmagasabb ezek közül 224 méter magasan, a Vadász-hegyen rejtőzik, ahová egy nem túl hosszú, viszont eléggé meredek szakasz vezet, ráadásul itt-ott kiálló gyökerek is nehezítik a haladást. A többi megálló szerencsére barátságosabb ennél: a Nagyréten például tűzrakóhelyeket és padokat találunk, sőt, a közelben még egy játszótér is várja a legkisebb kirándulókat.”

A színes leírás sajnos nem tükrözi a helyszínen tapasztaltakat. Sajnos sok helyen elhanyagolt a terület. A Nagy réten igen sokan voltak. Piknikeztek, bográcsoztak. Többen vízipipáztak

Egy délutáni erdei sétának jó volt, de azt hittem sokkal jobb ez a hely. Hazafelé a 41-es villamossal utaztunk. Ez Budapest leghosszabb villamos vonala. Története 1914-ig nyúlik vissza, amikor helyi érdekű vasútként megépült Szent Gellért tértől Törökbálintig. 1963-ban átkerült a Fővárosi Villamosvasúthoz, innentől a HÉV szerelvényeket villamosok váltották fel. Az idők folyamán útvonala és megállói többször változtak, jelenleg a Kamaraerdő és Bécsi út -Vörösvári út között közlekedik. Mi egészen a Batthyány térig utaztunk vele, ahol metróra átszállva  indultunk haza.