Januári séta

Álmosan ébredtem a délelőtt derekán Brumival. Nagyokat nyújtózkodtunk, és mit látunk? Nem akartunk hinni a szemünknek.
Ragyogóan sütött a nap. Úgy ugrottunk ki az ágyból mintha puskából lőttek volna ki.
Szaladtunk reggelizni. Reggeli után gyorsan felöltöztünk. Vikit már nem volt ilyen könnyű elindítani.
Egyik percben akart jönni, a következőben nem.
Nagynehezen sikerült meggyőzni, és némi segítséggel fel is öltözött. Nagyot kacagtunk Brumival hogy még segíteni kell neki öltözni.

A sétát a népkertben kezdtük. Gyönyörű napsütés, kár hogy még nem zöldell semmi. De január van, hiába mutatott a hőmérő +13 fokot. A levegő is párás, szinte őszies a park. Egy két eltévedt virág azért kinyílt a korai tavaszban.

Nincs is jobb egy kis hintázás ebben a csodálatos időben.

Miután meguntuk a hintázást, tovább indultunk kacsanézőben. A fáról napozó varjak figyeltek. Végig sétáltunk a patakparton. Vikivel össze is álltam egy kép erejéig.

A patakparti sétaúton egészen a hídig elmentünk, onnan indultunk ugrándozva haza.