Irány Zalakaros
A már hagyományosnak mondható nyárindító helyszíne ismét Zalakaros volt.
A választást viszonylag egyszerűvé tette hogy a tavaszi szünetre tervezett, vírus miatt meghiúsult foglalást módosítottuk erre a dátumra.
Délre érkeztünk meg, és mivel mindenki éhes volt, így a szálláshely elfoglalása előtt ebédelni indultunk. A vírus karantén utóhatásaként megszokott éttermünk a La’Mar Grill még nem nyitott ki, így választásunk a Kicsi Rigó Étteremre esett. A kiszolgálás gyors és kedves volt, a kaja kiváló. Jó szívvel ajánlom minden éhes vándornyúlnak!
Ebéd után elfoglaltuk a szállásunkat, és irány a wellness. Vacsoráig pancsoltunk egy jót.
Másnap reggeli után a Kis-Balatont vettük célba. A Kányavári Szigeten mindig szívesen sétálok, gyönyörű szép hely.
A parkoló most is fizetős volt, viszont már nem személyre hanem autóra kellett venni egy jegyet. Két parkolóőr szedte a díjat, az automata kapu nem működött, pedig gondolom pár millába belekerült. Pozitívum hogy a jegy árában benne foglaltatott a wc használati díj is.
Napsütéses, néha felhővel tarkított időben jártuk be a szigetet, rengeteg fényképet készítve. Egy zivatarfelhő széle épp érintett, de szerencsére időben elkanyarodott, így eső nem esett.
Egy napsütéses réten majdnem ráléptem egy siklóra, de olyan gyorsan továbbállt hogy nem tudtam lefotózni.
Sajnálatos módon egyre több az eldobált szemét, főleg a kialakított horgászhelyek környékén.
A bejáratnál pedig tábla is felhívja a figyelmet, de úgy látszik hiába. Lassan elönti a szemét az országot.
És elgondolkodtam öreg nyúl fejemmel hogy van az hogy például az Osztrák Alpokban vagy Svájcban nem látni ilyet?
Jó 4 órát sétáltunk mire kiértünk a szigetről, a Kányavár büfénél jólesett a sült krumpli és a hideg üdítő. A büfés bácsi kedves, ha tehetitek fogyasszatok valamit, vagy vásároljatok valami apró emléktárgyat. Mi egy hűtőmágnest választottunk.
Bázisunkra visszaérve vacsoráig a wellnessben töltöttük az időt. A vacsorát és reggelit két idősávban lehetett igénybe venni. Mi szobaszám alapján az elsőbe kerültünk, ami reggelnél volt inkább zavaró, tekintettel arra hogy nem vagyunk korán kelők.
Nem maradt el az esti séta sem, igaz a város szinte teljesen kihalt volt. A miénken kívül két üzemelő hotelt láttunk csak.
Másnap a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumot kerestük fel.
A korlátozások miatt nem lehetett séta kocsizni, így csak a séta maradt. A nagy fák kivágását nem tudom mi indokolta, de elég kopár lett így a terület. A kivágott törzsek és fatönkök alapján nem tűntek betegnek. Mi szeles fátyolfelhős időben voltunk ott, de szikrázó napsütésben kimondottan kellemetlen lehet a fák hiánya.
Az ürgék most is kíváncsian futkároztak.
Érkezésünkre a távolabb legelésző bivalycsorda egy része is bejött a vízbe pancsolni, így közelebbről tudtuk fényképezni őket.
Az út végén még benéztünk az állatsimogatóba is. Innen egyébként az ügyes kecskék egy hihetetlen kis lukon keresztül ki-be tudtak sétálni.
Visszaérve a városba ettünk egy hihetetlen jót. A Tourinform irodával szemben egy strret food étkezde van, isteni finom kajával. Ki ne hagyd ha erre jársz!
A délutáni fürdőzés és esti séta sem maradt el, ezzel zárult rövid kiruccanásunk.
