Galyatető

Az év első háromnapos ünnepe március 15-re esett, így egy hosszabb tavaszi pihenést terveztünk.

Viki szabit vett ki az óvodában, és csütörtök reggel útnak indultunk. Aránylag gyorsan odaértünk, a forgalom gyér volt. A Galyatetőre vezető út elég rossz állapotban van, erősen ráférne már egy felújítás.Télies időben érkeztünk, 1-2 fok volt, többfelé hófoltok.

Szállásunk a Hunguest Grandhotel Galyában volt.

Több alkalommal megfordultunk már itt, és elégedettek voltunk mindennel. Most azért ennyire nem volt tökéletes minden, de csak szépen sorjában.

Szobánk a második emeleten volt, amit a gyors bejelentkezés után birtokba is vettünk. Erkélyünk a szálloda parkjára nézett, ahol szintén hófoltok jelezték a tél jelenlétét.

Mivel az úton megéheztünk, így ebédelni indultunk az étterembe. A kiszolgálás kedves volt, a kaja kiváló.

Az étterem erkélyéről gyönyörű kilátás nyílt Kékestetőre. Rövid ebéd utáni ejtőzés követezett , majd irány a wellness.

Az első meglepetés itt következett, technikai problémák miatt a nagy medence nem üzemelt. Erről már egy diszkrét papír is tájékoztatott a liftben, jelezve a medence hőfoka alacsonyabb az előírtnál. A recepció tájékoztatása szerint másnap már minden rendben lesz üzemelni fog.

Így maradt a nem túl nagy jacuzzi és a gyerek medence, de ennek a hőmérséklete is alacsonyabb volt a kiírtnál. Azért egy elég jót pancsoltunk, labdáztunk. Kora estére nemcsak én de Viki is elfáradt, így felmentünk a szobába.

Az idő még téliesebb lett, több hózápor is végig vonult erős szél kíséretében. Kis pihenő után vacsorázni indultunk. A büfé vacsora ízletes volt, talán a négyfelé második fogás, amiből az egyik húsmentes, mondható gyengécske választéknak egy ekkora szállodában.

Másnap télies időre ébredtünk, így reggeli után csak egy rövid sétára indultunk. A felújított kilátó felé vettük az irányt. A gyalogút elején egy alig észrevehető helyre baloldalt kiraktak egy A4-es méretű papírt, ezen tájékoztatják a nagyérdeműt hogy a kilátó 200Ft-os beléptetőkapuval rendelkezik, pénzt pedig a szintén most létesített turista centrumban lehet váltani. Valószínű ezt elég sokan nem veszik észre és fent szembesülnek azzal hogy fordulhatnak vissza apróért. A 469 millió forintból egy jó tájékoztató táblára már nem jutott.

Egy valaha volt erdősáv helyén visz fel az út, konkrétan a domboldat tarra vágták. Kell legyen valami terv, mert ez így elég gáz. A kilátónál viharos szél tombolt, így nem mentünk fel, rövid nézelődés után leereszkedtünk. Elsétáltunk a turista centrum mellett, az épület szépen megújult. A parkoló mögötte siralmas sártenger.

 

 

 

A szálloda parkjában folytattuk a sétát. A játszótér nem üzemelt, de ezt jelezték is előzetesen a foglaláskor. A mini állatkertben békésen sétáltak a muflonok és őzek. Az étterem teraszán remek fotók készültek a háttérben lévő Kékestetővel.

Délután a wellnessben telt.

A nagy medence továbbra sem üzemelt, nem sikerült a vizet felmelegíteni. Ezt csak következő napon nyitották meg, de akkor sem volt 20-21 foknál melegebb. Csak csendben jegyzem meg, 28 fok volt kiírva. Ami szerintem még nagyobb gáz, hogy egy négy csillagos szállodában senkinek nem jutott eszébe elnézést kérni ezért. Arra már nem is gondoltam hogy esetleg adhattak volna valamiféle kárpótlást. Hát Tapsilendben azért másképp működnek a dolgok.

Mivel még sok idő volt vacsoráig úgy gondoltuk eszünk valamit a wellness büfében. Viki hotdogot kért. Arra végképp nem gondoltunk hogy ez csípős lesz. Nem szerepelt az étlapon sem, és valamiért nem tartotta fontosnak ezt megemlíteni a pincérfiú sem. Megkóstoltam, nekem is hátracsapódott a tapsifülem.

Este egy jót játszottuk a játszószobában.

Másnap délelőtt egy helyi sétára indultunk.

Ismét felkapaszkodtunk a kilátóhoz, ahol összefutottuk egy túrázóval akinél éppen nem volt 200Ft-os érme. Szegény próbálta valakinél felváltani az ezresét de nem járt sikerrel. Felváltani én sem tudtam, de adtam neki ajándékba egyet. Láthatóan hálás volt érte annál is inkább mert nem minden nap fut össze jószívű túrázó nyúllal.

A kilátóból az erdő felé vettük az irányt. Egy fatönknél Viki kiszórta a madárkáknak hozott eleség felét. A kanyargós erdei úton a volt kemping mellett bukkantunk ki az erdőből. Jelenleg lőtérként, vagy már így sem üzemel. Elhaladtunk a szellemházként működő, valaha szebb napokat látott menedékház mellett. Úgy tűnik lassan itt is minden az enyészeté lesz.

Vasárnap végre napsütésre ébredtünk, az ablakon keresztül szó szerint hasunkra sütött a nap. Reggeli után Mátraszentimrére mentünk, végig járni a tanösvényt.

A neten lévő leírások elég szegényesek, de azért rátaláltunk a kiindulópontra. Az út egy kaptatós aszfaltos majd erdei szakasszal kezdődik. Rövid séta után az emelkedés megszűnik, csendes erdőben bandukolunk. Hamar elérjük a Bőgős rétet.

Itt asztalok, tűzrakó helyek várnak, gondoltuk Viki eszik egyet hogy erőre kapjon. Nyugalmunkat egy hatalmas kutya zavarta meg, amely vélhetőleg a faluból csavarog ide. Így lassan tovább indultunk, a kutyus kitartóan próbált követni. Szerencsére elég félénk volt, így sikerült eltántorítanom attól hogy mellénk szegődjön. Viki is megnyugodott és folytattuk a sétát. A tanösvény mindössze néhány táblából, illetve az egyiknél egy összedobált farakásból állt. Ettől azért többet vártunk.

Rövid séta után vissza is értünk a faluba, ahol a templom körül készítettünk még néhány fotót. A délutáni fürdőzés most sem maradt el, a nagy medence vize picit melegedett de így sem volt kellemes. Mivel vasárnap lévén kevesen voltak a szállóban , így több mint öt órát fürödtünk lent.

Sajnos a vasárnap váltást hozott a pincéreknél, az eddigi megszokott csapat helyet újak voltak. Hatalmas volt a kontraszt.

Nem volt három terítékes asztal, így leültünk egy két személyre előkészítetthez. Gondoltam cseppnyi nyúl agyammal majd gyorsan hoznak még egyet. Sem gyorsan, sem lassan. Az egyik pincér, vélhetően a vezető, a szomszéd asztalnál vacsorázó barátjával beszélgetett. Ránk se hederített. A másik szaladgált az asztalok között, de csak a tányérokat szedte le. Hiába az emberhiány rányomja bélyegét a vendéglátásra is, akármilyen négy csillagos is. Negyedóra után jutott csak eszébe az eddig szaladgáló pincérnek megkérdezni hozhat-e valami italt.

Ezért tartom problémásnak a szervízdíj beépítését a számlába, mert így nincs lehetősége az embernek kifejezni elégedetlenségét. A borravaló pedig pont arra lenne hivatott hogy a pincér munkáját minősítsük.

Hétfőn kijelentkeztünk a szállodából, és mivel visszatért az esős hideg idő egyenesen haza indultunk.